2009-10-28 – szerda

Tulajdonképp ma szó szerint csak városnézésen voltunk. Szerencsére mára végre pont el is állt az eső, mivel eddig folyamatosan esett, mióta megérkeztünk. Köd is kicsit mérséklődött mára. Először megnéztük a 朝天门(Chaotian Men) teret és a Felszabadulási emlékművet (解放碑[jiefangbei])

Ebéd egy újabb étteremben volt, nekem nagyon ízlett.

Ebéd után meglátogattuk Három Szoros Múzeumot, ami a Jangcéra épült erőmű történetét és előzményeit mutatja be. Érdekes volt látni, hogy milyen ereje és jelentősége van egy ilyen hatalmas folyónak. Régen főleg a közlekedés és a teherszállítás volt a hangsúlyos, mára azonban ez kibővült pl. az energiatermeléssel.

Maga a kiállítás a重庆博物馆(Chongqing Bowuguan)-ban van, így miután végignéztük a Jangcérol szóló részt, átmehettünk más kiállításokra is. Éppen ma járt a múzeumban egy egyetemi professzor, aki miközben bemutatót tartott a kínai festészetről, egy nő beszélt a kellékekről és technikákról. Nagyon érdekesnek találtam, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy sok időt szánjak a kalligrafálásra.

Aztán a múzeummal szemben található Népi Gyűlés csarnokát néztük meg kívülről, mely ma luxushotelként üzemel, ám régen gyűlésteremnek használták. Ezt az épületet a Pekingi Ég temploma ihlette.

A 洪崖洞(Hong Ya Dong)-ba is ellátogattunk. Ez磁器口(Ci Qi Kou)-hoz nagyon hasonló, régi városnegyed, ami kicsit már modernebb elemeket is hordoz.

A mai vacsora nem a szokásos hotelben készített kaja volt. Egy helyi különlegességet kóstolhattunk meg, a 火锅(huoguo)-t. A dolog tulajdonképp nem bonyolult: az asztal közepén folyamatosan fő egy leves. Általában ez erős, lévén errefelé ez a szokás, de van amikor 2féle leves is van (csípős-nem csípős), mint például ma is volt. Majd az asztalra felhalmoznak tányérokon minden féle nyers, vékonyra szelt húsokat, zöldségeket, melyekből mindenki kedvére válogathat. Előszőr a levesbe kell mártani vagy akár hosszabb időre is bennhagyni a kívánt falatot, majd ha megfőtt egy általunk összeállított szószba mártjuk, majd még melegen azonnal, gyorsan elfogyasztjuk. A kínaiak nagyon kedvelik a szószhoz a sima étolaj hozzáadását (méghozzá igen nagy mértékben, kb. a szósz fele olaj), én mindenesetre olaj nélkül ettem ma. Ez a fajta módja az étkezésnek 四川(Sichuan) területéről származik. Talan mondhatom, hogy az ilyen étkezés a kedvencem, ma is kitettem magamért, nagyon sokat ettem, főleg a csípősből.J

Vacsora után még néztük kicsit az éjszakai városképet és a Jangcét (kínaiul: 长江 Changjiang, azaz hosszú folyó [ezt elfelejtettem eddig odaírni, de a precizitás kedvéért most pótolomJ])

Szóval olyan fél 9 fele értünk haza, teljesen elfáradtam, megyek is zuhanyozni és aludni. Jóejt!