2009-10-31 – szombat
Ez nagyon durva… egyszerűen a mai nap hihetetlen. Megerősítette azt az állítást, hogy Kínában semmi sem lehetetlen, a kínaiaktól bármi kitelik.
Délelőtt tulajdonképpen a verseny döntője volt, a legjobb 10 csapat szerepelt már csak. Egyre nehezebb kérdéseket kaptak, majd kb. egy órányi vetélkedés után kiesett 6 csapat. Bennmaradó 4: Vietnám, Szingapúr, Mongólia és Ausztrália egyik csapata (a 3-ból).
Majd a mongol és ausztrál csapat is kiesett, a verseny végére már csak a vietnámiak és a szingapúriak maradtak. Nagyon szoros és színvonalas verseny volt, a végén Szingapúr nyert.
Délután szabad program volt, mivel nagyon álmos voltam, így pihenéssel töltöttem jórészét, emellett elmentem egy szupermarketbe重庆(Chongqing)-i csemegéket venni.
18:50 körül indultunk el a záróünnepélyre (20 perccel később az előírtnál… megjegyzem, sokat kellett már ez előzőekben a buszon várakozni) Estére különösebben nem készültem, nem is csíptem ki magam, pedig igazából nem lett volna hátrányos dolog, mert mikor odaértem láttam, hogy rajtam kívül majdnem mindenki ünneplőben van. Sebaj, belefér, voltak még páran enyémhez hasonló ruhában.
Érdekes módon nem a TV állomásra vittek minket, hanem valami más helyre, ahol még mi addig nem jártunk.
A legelső váratlan meglepetés közvetlen a leszálláskor ért minket. A hely, ahová mentünk minden irányból rendőrök által volt biztosítva, illetve az épület bejárata felé vezető úton végig iskolás gyerekek állnak, énekelnek, táncolnak a mi érkezésünk alkalmával. Kb. 500, vagy annál is több gyerek volt odarendelve, hogy fogadjanak minket. Integettek mindannyian, egyik sráccal még kezet is fogtam. :-)
Benn egy színházhoz hasonló hatalmas terem volt. Ott volt az összes versenyző, a versenyt megtekintők, csomó „statisztának” behívott kínai diák, ezen kívül vagy 10 fontos ember, többek között a Hanban legeslegnagyobb főnöke, aki nemrég látogatást tett kis hazánkban is. (Ahán! Szóval erre fel volt ANNYI rendőr odakinn…)
Na, a záró ceremóniáról: előadásra került a legjobb 5 színdarab, amit a verseny első fordulójában mutattak be először. Majd a színdarabok között díjakat osztottak, táncosok jöttek. Díjakról: hihetetlen nagy nyeremények voltak. Kínai ösztöndíjak 1-től 4 évig. A szingapúri csapat 3 tagja 4 évre kapott ösztöndíjat Kínába. Jó, nem?
Miután visszaértünk a hotelbe, az este kicsit csöpögősre sikeredett szerintem, mindenki mindenkitől búcsúzkodott, mindenki mindenkivel fényképezkedett. Jó volt, de szomorú is egyben.
Szóval, összegezve az egész utat idáig: egy életre szóló élmény volt. Pár új ismerősre is szertettem, emellett Ismét megerősítette bennem a kínai tanulás fontosságát, új lendületet adott. Látva, hogy hasonló korú srácok és lányok milyen szinten vannak kínai tudásban a Föld többi pontján rájöttem, hogy bizony van még mit fejlődni.
A fix és beható nyelvtudás pdegi biztos nem lesz fölösleges. Ahogy 毛泽东(Mao Ze-dong) is mondta:
好好学习，天天向上 (Tanulj napról napra, így jutsz egyre magasabbra)
Most éjjel 1 óra van, nem tudom lefeküdjek-e, 3:30-kor úgy is kelni kell… Megyünk vissza Pekingbe.
