2009-10-30 – péntek

Elmentünk a Chongqing-i egyetem új kampuszára elültetni a barátság fánkat (országonként 1-1 fa került elültetésre). Ebédelni a kampusz éttermébe mentünk, majd 14:00-tól volt a „farewell party”, ami nem volt más szinte, mint mókázás a színpadon. Nem sikerült túl komolyra, néhány rész jó volt, néhány produkció pedig nem volt valami nagyon kidolgozva (voltak központilag szervezett produkciók, de voltak magánszámok is a versenyzők előadásában, sajnos mi, magyarok nem szerepeltünk sehol, kicsit kihagytak minket).

Van sok kép, majd mutogatok. Nagyjábol ennyi mára , nem volt túl sok minden, na majd holnap. Jóéjt.

2009-10-29 – csütörtök

Délelőtt papírt vágtunk: kínaiaknál szokás mindenféle formákat, írásjegyeket (főként piros) papírból kivágni, majd a falra vagy ablakra ragasztani. Ezeknek mind általában szerencse, bőség vagy hosszú élet jelentése van.

Délután a TV állomásra mentünk a verseny 2. fordulójának megtekintésére. Itt minden résztvevő a saját csapattársával volt egy csapatban (3 fő mindenhonnan). Egyszerre 5 csapat versenyzett egymással a kérdések, feladatok teljesítésében. Volt néhány kvíz jellegű kérdés, amire szimplán tudni kellett a választ, de voltak más, interaktív feladatok is. Minden fordulóban összesen 10 kérdés volt, maximum elérhető pontszám 10 minden kérdés esetén. Ami nekem nagyon tetszett, hogy minden 10-es feladatblokkban volt egy, amikor valami táncos vagy valamilyen harcművészetet művelő ember által 3-szor bemutatott lépést kellett a versenyzőknek utánozni. Nagyon felkészültek voltak, amire emlékszem: tájcsi, mongol néptáncos meg valami kínai nő hosszú szalagokkal. Poén feladat volt még, mikor meg kellett tippelni valaminek az árát, pl. fél kiló chilipaprikának vagy egy Chongqingi hímzett zsebkendőnek, stb. Ügyességi feladat is volt: nyílvesszőket kellett dobálni egy mélyebb köcsögbe kb 1,5 méterről. Aztán még volt olyan, hogy meg adtak egy fél mondatot, pl. „Múlt éjjel azt álmondtam, hogy…” vagy „Szeretem a Hanyuqiao-t, mert…” vagy „Egyik barátom Chongqingben lakik”, és a kezdő embernek folytatnia kellett a mondatot, majd a többinek továbbfűzni, hogy kb. egy történet legyen belőle. Ismerős feladat, néha mi is játszottuk ilyet idegen nyelvi órán vagy magyarul is.

Szóval nagyon jó volt, érdekes, mi sem szerepeltünk rosszul. Sajnos konkrét eredményt nem tudok, mert az eredményhirdetést nem várhattuk meg. Tiszta meleg volt a stúdióban, kb 2 óra múltán valaki elájult… Majd erre következett egy félórás szünet illetve a légkondit is bekapcsolták. (Eddig nem tették meg ugyanis, holott megtehették volna.) Szóval amilyen rosszak voltak a körülmények, annyira érdekes volt a verseny.

Nemrég értünk haza, kb. egy órája, de mindjárt megyek aludni, nagyon kikészített a mai nap. Minden jót!

2009-10-28 – szerda

Tulajdonképp ma szó szerint csak városnézésen voltunk. Szerencsére mára végre pont el is állt az eső, mivel eddig folyamatosan esett, mióta megérkeztünk. Köd is kicsit mérséklődött mára. Először megnéztük a 朝天门(Chaotian Men) teret és a Felszabadulási emlékművet (解放碑[jiefangbei])

Ebéd egy újabb étteremben volt, nekem nagyon ízlett.

Ebéd után meglátogattuk Három Szoros Múzeumot, ami a Jangcéra épült erőmű történetét és előzményeit mutatja be. Érdekes volt látni, hogy milyen ereje és jelentősége van egy ilyen hatalmas folyónak. Régen főleg a közlekedés és a teherszállítás volt a hangsúlyos, mára azonban ez kibővült pl. az energiatermeléssel.

Maga a kiállítás a重庆博物馆(Chongqing Bowuguan)-ban van, így miután végignéztük a Jangcérol szóló részt, átmehettünk más kiállításokra is. Éppen ma járt a múzeumban egy egyetemi professzor, aki miközben bemutatót tartott a kínai festészetről, egy nő beszélt a kellékekről és technikákról. Nagyon érdekesnek találtam, egyre nagyobb bennem a késztetés, hogy sok időt szánjak a kalligrafálásra.

Aztán a múzeummal szemben található Népi Gyűlés csarnokát néztük meg kívülről, mely ma luxushotelként üzemel, ám régen gyűlésteremnek használták. Ezt az épületet a Pekingi Ég temploma ihlette.

A 洪崖洞(Hong Ya Dong)-ba is ellátogattunk. Ez磁器口(Ci Qi Kou)-hoz nagyon hasonló, régi városnegyed, ami kicsit már modernebb elemeket is hordoz.

A mai vacsora nem a szokásos hotelben készített kaja volt. Egy helyi különlegességet kóstolhattunk meg, a 火锅(huoguo)-t. A dolog tulajdonképp nem bonyolult: az asztal közepén folyamatosan fő egy leves. Általában ez erős, lévén errefelé ez a szokás, de van amikor 2féle leves is van (csípős-nem csípős), mint például ma is volt. Majd az asztalra felhalmoznak tányérokon minden féle nyers, vékonyra szelt húsokat, zöldségeket, melyekből mindenki kedvére válogathat. Előszőr a levesbe kell mártani vagy akár hosszabb időre is bennhagyni a kívánt falatot, majd ha megfőtt egy általunk összeállított szószba mártjuk, majd még melegen azonnal, gyorsan elfogyasztjuk. A kínaiak nagyon kedvelik a szószhoz a sima étolaj hozzáadását (méghozzá igen nagy mértékben, kb. a szósz fele olaj), én mindenesetre olaj nélkül ettem ma. Ez a fajta módja az étkezésnek 四川(Sichuan) területéről származik. Talan mondhatom, hogy az ilyen étkezés a kedvencem, ma is kitettem magamért, nagyon sokat ettem, főleg a csípősből.J

Vacsora után még néztük kicsit az éjszakai városképet és a Jangcét (kínaiul: 长江 Changjiang, azaz hosszú folyó [ezt elfelejtettem eddig odaírni, de a precizitás kedvéért most pótolomJ])

Szóval olyan fél 9 fele értünk haza, teljesen elfáradtam, megyek is zuhanyozni és aludni. Jóejt!

2009-10-27 – kedd

Reggeli után kb. 9-kor indultunk a 磁器口(Ci Qi Kou) porcelánkikötőbe. A régi időkben nagyon fontos kikötő volt, de amikor megjelentek a hajózás mellett a szállítás más lehetséges és kedvezőbb formái is a falucska elvesztette jelentőségét. Ma már a lakóházak és kézműves műhelyek helyett bazárok sora várja az oda látogatókat. Emellett megőrizték a régi épületeket, utcákat, így nagyon hangulatos kis hely maradt. Ebédelni is a közelben ebédeltünk, majd innen mentünk tovább busszal a Chongqing TV stúdiójába, a 汉语桥(Hanyuqiao) első fordulójának megtekintésére. Hatalmas nagy verseny, ha jól emlékszem, összesen több mint 30 országból jöttek a résztvevők. A mai alkalommal a 12 szervezők által kialakított nemzetközi csapat adta elő műsorát. Szinte mindegyik, mondhatom színvonalas volt, komoly munka állt mögöttük. Jól éreztem magam, bár iszonyatosan álmos voltam, a stúdióban volt vagy 30-35 fok. A 3 magyar versenyző is szépen szerepelt. Aztán haza, vacsora, majd pakolás, beszélgetés és most mindjárt alvás.

2009-10-26 – hétfő

Nos, eltelt egy hét az indulás óta. Tehát ma kb. fél 9 fele indultunk el a大足(Dazu)-i sziklafaragásokhoz. Az út kicsit hosszabbra sikeredett a tervezettnél, majdnem 3 óra volt busszal. Érkezéskor pocsék idő volt, reménykedtem hogy majd változik, de sajnos végig konstans rossz maradt. Amikor leszálltunk, adtak mindenkinek esernyőt. Maga a hely nagyon szép volt, rengetek faragás, hatalmas munka lehetett. A bejáratnál lévő két őrző szobrát egy szerzetes 70 évig faragta. A továbbiakban már hatalmas sziklafalakat betöltő faragások, hatalmas fekvő Buddha szobor, menny és pokol, reinkarnáció kereke, stb. Ezekről majd igyekszem képeket feltölteni, nagyon lenyűgözőek. Jól megéheztünk ebédre, bár ott a helyszínen az étteremben nem voltak a legfinomabbak az ételek (illetve nem mindegyik), mégis szinte minden elfogyott.

A buszon odafele is, visszafele is egy jót szundítottam, KöMaLlal a kezemben. J Kiderült, hogy az egyik Thai lány is matektagozatos, ő is nagyon kedveli a tárgyat.

Vacsora a szokásos időben volt érkezés után. Nagyon nem voltam éhes, még ekkor épp emésztettem az ebédet, ami jó későn volt. Azért bekapdostam néhány rákot meg pár tál rizst, a vacsorát gyümölccsel (friss banán, görögdinnye, sárgadinnye) zártam.

Most is még tök álmos vagyok, bár ma sokat aludtam, így most már lassan lefekszem. Biztos az esős, ködös és párás idő teszi… olyan igazi „humid”. Pekinginél rosszabb az időjárás. Sokkal. Legalább hideg nincs.

Holnap lesz a délelőtti túra után a verseny első megtekintése.

Most pedig mindenkinek jó éjszakát!

2009-10-25 – vasárnap

Kifejezetten finom volt a mai reggeli. Ettem minden félét, kicsi rákoktól elkezdve a sushin át a sárga rizsig. Reggeli után buszokra szálltunk, majd egy villogó rendőrautó vezette konvojban (felvágtak a külföldieknek) elmentünk a重庆(Chongqing)-i állatkertbe, főként azért, hogy megnézzük a pandákat. Tényleg nagyon aranyosak voltak, ráadásul igen sok is volt belőlük. Megnéztünk ezen kívül más állatokat is, pl.: kenguru, zsiráf, elefánt, halak, hüllők. Látszólag mind jól érezte magát.

Ebéd a hotelben fél 1-1 fele, jól meg is éheztem eddigre, így hát jól esett az ebéd. Volt kb. 1 óra pihenőidő a délutáni programig, amit én alvással töltöttem el… (na jó, ma lefekszem korán)

Délután elvittek minket a versenynek helytadó egyetem Kampuszába. Mit is mondjak, lenne mit tanulni tőlük. Fantasztikusan nézett ki, nem kis pénzt ölhettek bele. Aztán a kosárlabda csarnokban felsorakoztunk, majd rövid bemelegítés után nekiálltunk megtanulni egy taiqi (tájcsi) mozdulatsort (nevére sajnos nem emlékszem, majd utólag pontosítok, valami 8 nem tudom mi a neve). A végére mindenki kisebb nagyobb hiányosságokkal elsajátította a dolgot.

Aztán haza, vacsi, majd utána elbeszélgettem egy mexikói sráccal.

Remélem ma hamar le tudok feküdni, elvileg nincs már mára semmi. Holnap fél 9-kor indulunk a Dazu-i sziklafaragásokhoz.

2009-10-24 – szombat

Amikor reggel felébredtem, olyan érzésem volt, mintha kicsit elvesztem volna a téridőben. Szóval, ez az orosz srác kb. nem is alszik, egesz éjjel valahol máshol beszélget a haverjaival meg a csajokkal. Szóval igy ma éjjel-hajlanban, amikor rápillantottam a karórámra, ami a magyar időt mutatta (23:12), azt hittem hirtelen nem jól látok, ugyanis én tuti, hogy leghamarabb fél 12-kor kerülhettem ágyba. Aztán gondoltam magamban igen, ez a magyarországi idő, akkor itt x+6=5:12 van. Eztán a srác nekiállt összepakolni, mivel ő a korábbi 重庆(Chongqing)-i géphez volt kiírva. Zörgött, matatott, nem igazan tudtam aludni. Olyan 6-kor elbúcsúzott, én nekem meg pont kelnem is kellett, 7-kor indultunk a reptérre.

No, a reptérig semmi gond nem volt, de aztán közvetlen a becheckoláskor kezdődtek a problémák: egyrészt állandóan változtatták az eredeti indulási időt az időjárási viszonyok miatt, másrészt a turistacsoport-checkin kicsit lassúnak bizonyult. Lótás-futás, átirányítanak egy másik sorba, mikor sorra kerülünk kitalálják, hogy ott mégsem lehet nekünk becheckolni. Jóóó. Akkor vissza az eredeti helyre, ahol nem történt sok változás. Nagy nehezen, kb ¾ órával indulás előtt checkoltunk be mindnyájan, de a magyar kísérőtanárnőnknek volt egy FRAGILE, kb 10 kg-s csomagja, amit magyarországról küldettek vele重庆(Chongqing)-ba. Igen ám, de a csomag tartalma nem megfelelő. Túl sok pia van benne, csomagonként max. 5 üveg engedélyezett, abban pedig 8 üveg van. Hoplá. Lehet, hogy egy magyarországi nagykövetségen dolgozó ne tudna egy ilyen szabályt? Kicsit abszurd. Nincs más teendő, kibontjuk a csomagot, a tartalmát direkt nem részletezem, 3 tokajit elajándékozunk az egyik idegenvezetőnek. Eztán átvizsgálás, bemenés. Elérjük a gépet, felszállunk kis késéssel, mivel DUGÓ volt a kifutópályán… (nem viccelek, a gépek kb percenként mentek egymás után és sorban álltak)

Az út… hát, nem sok maradt meg belőle, azt tudom, hogy az ebéd finom volt, jó erős. Nagyrészt aludtam.

Érkezés kis késéssel, mivel eleve késve indultunk. Csomagfelvétel, a minket kísérő önkéntes diák megkeresése. Semmi gond, minden okés, simán megy minden, kb 1 órával leszállás után elérünk a buszunkkal a hotelhez.

A hotel kifogástalan, klasszisokkal jobb a pekinginél. Internet is adott, hatalmas LCD tv, jó világítás (Pekingben ezt kicsit kispórolták…), kultúrált szoba és fürdőszoba minden felszereltséggel. Maga 重庆(Chongqing) egyébként első ránézésre is eltér Pekingtől. Hatalmas fejlődő területek, több felhőkarcolónak is beillő sokemeletes házak (érsd: akár 20 felett jóval), mások a taxik, (itt suzukik vannak, a típust pontosan ne kérdezzétek), más a feeling így elsőre, bár még sokat nem bóklásztunk a városban. Az időjárás is más: magas hegyek veszik körül, ill maga a város „talaja” is egyenletlen. Ködös, meleg és párás idő fogad minket.

Szóval a szobában találtam számunkra elkészített 2 hatalmas hátizsákot, a verseny nevével, webcímével. Benne: a verseny nevét viselő póló, a versenynek helyet adó egyetem csilivili fém könyvjelzőjével meg egy lázmérővel… Ja, igen, nem viccelnek, mindig ha ki- vagy bemegy valaki a hotelbe megmérik a lázát. A bennlakóknak magunak kell vezetniük a hőmérsékletükről naplót.

Délután kb. 5-kor volt közös fotózás, utána a megnyitóünnepély, ahol mindenki mondott legalább 1-2 rövid mondatocskát bemutatkozásként a többi, ugyanazon országbeli társával. Aztán néhány szervező és igazgató beszélt, majd elmentünk vacsorázni.

A vacsora a szálloda éttermében volt, teljesen színvonalas étkezés volt.

Nagyon fáradt vagyok, így nem megyek ma este sehova, inkább alszom egy jót, ha tudok.

2009.10.19. – hétfő

A magyarországi Ferihegyi repülőtér 2B termináljáról indult a gép 14:00-kor késés nélkül Pekingbe. A 2. 汉语桥(Hanyuqiao) kínai nyelvi verseny magyar látogatóiként indultunk útnak hárman: a magyarországi Konfuciusz Intézet egyik tanára, az országos versenyen 2. helyen végzett Sami (6. osztályos korától a gimnázium megkezdéséig, azaz idén őszig, a budapesti kínai-magyar kéttannyelvű iskola tanulója) és jómagam. Sami igazából azért nem versenyzik, mert 14 éves, és egy idén hozott rendelet alapján csak 15 év felett lehet a legutolsó fordulóban résztvenni.

A repülőn az odafele út egész jól eltelt, sokat olvastam, sőt, sikerult néhany órát aludni is, bár az átállás a múltkorihoz képest nehezebben megy.

2009.10.20. – kedd

Érkezés Pekingbe 8:40 perccel felszállás után, magyarországi idő szerint hétfő 22:40, itteni idő szerint kedd hajnali 4:40. Fogalmunk nincs mire számítsunk, lesz-e aki vár minket, egyáltalán hova kell menni a leszállás után? No, mindezek ellenére szépen kicheckolunk, és jéé, ketten is várnak minket, egyikőjük kezében szép nagy nyomtatott plakát – a verseny plakátja. Ez abolszolút pozitív csalódásként ért minket, majd egy nagyon menő sokszemélyes terepjáró gördül be értünk és a csomagjainkért a bejárat elé, majd közlik velünk hogy elvisznek minket a hotelbe. Hoppá! Egész jól hangzik. A reptér kicsit messze van a várostól, olyan negyed 6 fele érünk a hotelhez. Elégge kultúrált a hely, szépen becheckolunk, leellenőriznek minket, kiderult hogy túl korán érkeztünk meg. Sebaj, legalább aludhattunk egy jót, ugyanis aznapra nem volt program. Megbeszéltük, hogy 10-kor azért felkelünk, hogy lefárasszuk magunkat estére, meg amúgy is, lesz egy megbeszélés a 大厅-ben (nagy terem). Kis félreértés vagy az én hülyeségem miatt, nem tudom, a lényeg, hogy volt fél 1, mire a többiek kikászálódtak az ágyból, miután végre szóltam nekik. Nem baj, mire leérünk lekéssük az  ebédet is (ja, mert adnak kaját is, hú, de még milyet és mennyit… egy szavam sincs). Azért gyorsan beregisztráltunk (elsőnek a 26 ország kb 30 delegációja közül), kaptunk fapántos nyakbanlógó papírt, amin minden rajta van, és ami mindenhova kell. Továbbá kaptunk egy Hanyuqiao-s baseballsapkát. Eztán elmentünk városnézni, pénzt váltani, meg hasonló light-os dolgokat tettünk-vettünk.

Megbeszétem Gerivel SMS-ben, hogy holnap találkozzunk estefele.

Este vett a tanárnő 1 óra internetet a szobájába, akkor kunyeráltam be magam hozzá. Majd igyekszem még internet közelébe kerülni.

Este 11 fele sikerült elaludnom.

Ja, igen, a lényeget majdnem elfelejtettem: a szobám az 1024-es lett ^.^

2009.10.21. – szerda

A mai napra nem terveztünk mást, csak könyvvásárlást meg egyéb kacatok vásárlását, mivel ezen a napon is egy csomóan érkeztek más országokból. Őszintén szólva kicsit untam már a rhaboltok nézegetését, ezért alkalmasnak találtam az időpontot dél körül, hogy elkéreckedjek a tanárnőtől és elmenjek SINOLAND-ba, abba a kínai nyelviskolába, ahov a nyáron jártam. Így is tettem, a tanárnő simán elengedett (megjegyem: én úgy érzem, hogy jól kijövünk mindannyian). Suliban meglepodott arckifejezesek, (még én is meglepődtem, közvetlen a bejáratnál, mikor nekimentem egy nem önműködő üvegajtónak…) mindenki tiszta happy. Dani volt szállásadó tanára meg is hívott, hogy ha 重庆-ból (Chongqing, a verseny helyszíne) után menjek el hozzájuk egy látogatásra.

Délben újra találkoztam a többiekkel, együtt mentünk el a nyelvi egyetem könyvesboltjába. Vettem is jópár dolgot (pl.: egy teljes könyvet, ami a deriválásról, illetve egy másikat, ami az integrálszámításról szól - majd akit érdekel annak megmutatom, nekem tetszik, igaz, kicsit kínai…), ennek ellenére még lógok Tibornak egy számlálószavas szótárral. J

Nem akarom túlzásba vinni a vásárlás mókát, mert egy kicsit zsúfolt volt a bőröndöm már idefele is… Mindenesetre ven még néhány cucc aminek utána kell nézzek. Ja, igen, van Moutai pálinka is, de egy kicsit borsos áron (kb. 12000 Ft a 36%-os, az 53%-os kb 21000 Ft).

Szóval ilyet még nem vettem. Sichuani, Danival együtt még korábban letesztelt pálinkát viszont találtam és mindenképp szeretnék is vinni. Az kb 2000 Ft.

Este találkoztam Gerivel, majd a feleségével együtt (most találkoztam vele elsőre, annyira nem sikerült megismernem, de első ránézésre szimpatikus volt). Később megjott Alan is, szokás szerint késve a túlórák miatt. Az étel nagyon bőséges és jóízű volt. Indulás előtt adtam mindegyikőjüknek 1-1 kis üveg unicumot, nagyon örültek neki.

Nagyon jól éreztem magam, örültem a találkozásnak. Mielőtt elmennénk重庆-be és miután megjöttünk重庆-ból is szeretnék velük találkozni újra.

Éjfél fele feküdtem le.

2009-10-22. – csütörtök

Mai napon volt először központilag szervezett program. Bőséges reggeli után (kínai ételek, svédasztal szerűen, minden mennyiségben) 8:30-kor indultunk az olimpiai stadionokhoz. Be nem mehettünk, mert éppen valami játékok voltak benn, de arra jó volt a túra, hogy megismerjünk néhány embert. No, meg persze arra, hogy ISMÉT rájöjjek, hogy a kínait még tanulnom kell.

Ebéd egy étteremben volt, hatalmas adag minden jóból.

Délután téli palota alias 故宫(Gugong) alias 紫禁城(Zijincheng) alias Tiltott város, illetve a 天安门(Tian’anmen) meglátogatása (ja, közben rájöttem mi a szerepe a ’-nek a pinyinnel átírt szövegekben: elválasztás, azaz 分开). Itt már ugyanúgy jártam, mint az olimpiai stadionoknál, emellett sajnos a kínai idegenvezetést sem teljesen értettem. Sajnos nagyon fáradt voltam ma, így nem voltam valami szociális egyed. Továbbá a táraság jó része legalább 2 évvel fiatalabb mint én, túl komolynak érzem magam. Nem tudtam ma feloldódni, na.

Talán majd holnap. Holnapi terv: délelőtt a Konfuciusz intézet központjának megnézése, illetve délután egy kis Nagy Fal mászás.

Már eléggé álmos vagyok, de mindenképp meg akartam írni az előző napokat is, mivel még nem kerítettem rá sort.

Szeretném mihamarabb feltölteni a blogot, mivel momentan nem tudom internet hianyaban, de van almosság. Jóéjt!

2009-10-23. – péntek

Reggel kicsit álmos voltam, az orosz szobatársam valami 5 fele ért haza (reggel 5…), majd 6 fele nekiállt fürdeni… én meg elvileg fél 8-kor keltem volna, de így kicsit hamarabb felébredtem.

Szóval mai napon elmentünk a Konfuciusz intézet központjába. Nagyon érdekes dolog volt, mindenféle Kínával kapcsolatos dolgot összegyűjtöttek és kiállítottak itt, emellett egy csomó érdekes interaktív dolog is volt (pl.: Konfuciuszos flash egy hatalams képernyőn, ahol különböző témákkal kapcsolatban mondja el a vicces filozófus figura a tanításait, stb...). Csináltam egy rakás képet is, majd megmutatom őket.

Ebéd ma is egy másik helyen volt, de szintén nagyon bőséges és finom. Délután elmentünk a Nagy Fal legíresebb, legszebb állapotban megmaradt részéhez, 八达岭(Badaling)-hoz. Viszonylag jó idő volt, bár szerintem a Nagy Fal megmászásához nem lehet minden szempontból megfelelő öltözéket találni.

Este együtt elvittek minket szokás szeint egy étterembe.

Holnap 6:00-kor kelés, dél fele pedig érkezés 重庆-be.

Az este még egy szerb srác szobájában hülyültünk Samival, a szerb sráccal Gabriellel meg pár japán és mongol lánnyal.

Ezen a délutánon még több emberrel ismerkedtem meg, mondhatom hogy jól telt a nap. Remélem közben otthon is minden oké, mindenki jól van, az érettségik jól sikerültek, forgatás is halad. Továbbra is igyekszem internet közelébe kerülni, lehet hogy a 重庆-i hotelben lesz majd erre lehetőség emberi keretek között.

Lassan éjjel fél 12, ideje aludni, holnap korán kelés lesz.

Jó éjt, pelo largo, jag ar inger bög!